2009. szeptember 8., kedd

óamainapom

Hát ez elég unreal nap volt.

Reggel például elkezdtem zenét hallgatni, akkor láttam meg Jocit a nejével. És. És nem tudom. Odamentem köszönni, és. Nem is tudok mit mondani. Nem tudom elhinni még mindig, hogy ő az a Joci, mióta volt az a szívrohama. A barátjaként szeretett, hiába csak a tanítványa voltam szaxiban, aztán most meg. Nem tudtam hozzászólni két szót. Mert nem tudom. Mert. Szóval ez nem ő. Nem az a pörgős és olyan rossz hogy nem tudok vele beszélni nagyon. De mindegy, mentek Keszthelyre, segítettem feldobni a batyut. Aztán meg leültem nem messze, hogy leszállásnál is segítsek nekik, meg aztán mikor leszálltunk, mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy egy ilyen fiatalemberrel szemben ő milyen gyenge. És most. Mondtam, hogy ne sajnálja, de ez mennyire béna már. Eszembejutott, mikor hallottuk a hírt, és átmentem Annához, és arról beszéltünk, hogy mekkora szemetek voltunk mindig, hogy kiröhögtük.

Aztán valamennyivel jobb kedvem lett, mikor beértem, volt digitális technika órám, hegyvárival.
Ő volt az egyetlen értelmes puskásos ember (volt még bősatt meg koszta meg tibcsi asszem. ilyen csodapofák). Az óra elment, nem volt olyan, amit ne hallottunk volna már, de azért jegyzeteltem, meg állítólag 4. előadás környékére már lesznek új dolgok. Aztán nekem 2 órás szünet, neki 3.
Akkor elmentünk egyet kajálni mekibácsihoz, két bigmacát, akciósan, meg elmentünk a vesztendbe vettünk két sört a cba-ban és kiültünk a tetőkertbe. Az egyik trógersrác beszólt, milyen sört vegyünk, eleinte egész jó tanácsokat adott, de akkor leírta magát, mikor a kőbányait istenítette.


Aztán visszamentem, volt matek gyakorlat, jó volt, még jobban sikerült megértenem, lehet, hogy lassan magamtól is menni fog ez a determinánsos dolog.
Aztán villanytan gyakorlat, bár még villanytanom nem volt.
Egyébként villanytanon tavaly 80% felett, matekon is 70% felett volt a bukottak aránya, köszönjük.


Nem volt rossz, itt is determinánsoztunk, mert vektorok szorzatát a dékártkordinátarendszerben fel lehet írni determinánsok szorzatával, szuper.
Aztán meg deriválgatásokba mentünk bele, meg határérték, meg ilyenek.
Egybetartotta a két és fél órát, köszönjük. Azóta fáj a lábam a szar padtól.
Holnap infó, meg villanytan. De csütörtökön már lájtos órák lesznek.

Hát ennyi. Vegyes.

Kieg: Amúgy vannak olyan pofák, akik már apámat is tanították, mint Baróti, a matekelőadó. Meg Zsom Gyula, bár az személyesen nem tanít, de a digit jegyzet az ő kezén szárad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése