2010. augusztus 2., hétfő

harcosok klubja; am história ex



Ez az a film...


Amit körülbelül ötödjére nézek de szerintem századjára sem unnék meg. Jók benne a szövegek:

  • „Apu ökölbe szorult keze vagyok...”
  • „Apu jeges verejtéke vagyok...”
  • „Apu fortyogó epéje vagyok...”
  • „Apu elcseszett élete vagyok...”
  • „Apu magányos szíve vagyok...”
  • „Anyu mellbimbója vagyok”
  • „Apu mardosó féltékenysége vagyok...”
  • ...Én vagyok Apu abszolút egykedvűsége.
  • ...De érted, hogyha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja és történjék bármi, a kanapé-gondot letudta. Összegyűjtöttem mindent, de tényleg, volt egy jó kis hifi-tornyom, egy tisztességes ruhatáram. Már majdnem... majdnem kész voltam.
  • „Verekedés után az ember nemigen hallja meg a világ zaját. Semmi nem tud izgatni.”
  • Uraim, ez a Harcosok Klubja!
  • A Klubja első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.
  • A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.
  • A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.
  • Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.
  • Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.
  • Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.
  • Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.
  • És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell.
  • A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk. (Brad Pitt szájából érdekes amúgy)
  • Azokat az embereket üldözöd, akik kiszolgálnak? Mi főzzük a kajádat, mi visszük el a szemetedet. Mi szereljük a telefont, mi viszünk kórházba. És éjjel mi őrizzük az álmodat. Ne húzd ki nálunk a gyufát!
  • Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs
  • Az első szappan-alapanyagok hősök voltak, akárcsak az űrbe fellőtt majmok. Kín nélkül, áldozat nélkül nincs fejlődés.
  • Ez egy koszorúslányruha. Egy röpke napig valaki nagyon szerette. Aztán kidobta... mint a karácsonyfát. Ma ő a kedvenc, holnap... kopp, a járda szélére kerül. Rajta a szaloncukros papírok, mint egy megerőszakolt nő, letépett, szakadt bugyiban, szigetelőszalag-bilincsben...
  • Te jó isten, alsótagozat óta nem keféltem ilyen jót!
Egyrészt.
Másrészt eldugottabb szóviccek is vannak:
Marla: Kérek egy ráklevest, egy sültcsirkét krumplival, egy salátával és egy csokis krémest.
Narrátor:Tisztán, legyen szíves.
Pincér:Akkor nem ajánlanám, hogy a hölgy ráklevest rendeljen.
(visszautalás Tyler egy korábbi munkakörére:P)
Narrátor amúgy: főszereplő, akinek nem derül ki a film alatt a neve, ezt is érdekes és kellemes dolognak tartom, odafigyeltek a filmre. Egy hibát véltem felfedezni, mert amikor Bob meghal, akkor úgy jön vissza a társa, hogy "Lelőtték Bobot!"-de sztem ez a magyar fordítás hibája; mivelhogy a Káoszbrigádban senkinek sincs neve, csak miután meghalt. De ez nem annyira tűnik fel; csak megemlítettem.

Meg, hogy a legvégén, mikor mondjuk happy end, és megfogják egymás kezét, bevillan az a kép, amit "nem tudják, hogy látták, de látták".
Személyes kedvencem meg a: "Az ő neve Robert Paulson"-féle skandálás.

Amúgy arról szól összetömörítve és nem elmondva a poént, hogy mennyire nem találjuk a helyünket a világban, és megveszünk minden szir-szart ennek kompenzálására. Ekkor lép elő a Tyler-figura, aki megmutatja ennek a világnak a gyengeségét, megalapítván egy káoszbrigád nevű szervezetet.

spoiler: További kedvenc jelenetek még, mikor megkapják első feladatukat, nevezetesen, hogy verekedjenek össze egy ismeretlen emberrel az utcán, látva, milyen nehéz is ez; meg a "holnap élete legszebb napja virrad Raymondra, jobban fog ízleni neki a reggeli, mint nekünk a legjobb kaja"-Jigsaw-mód, kicsit másképp.

Szóval mindenképpen jó film. IMdB-lista szerint a világ 41. legjobb filmje. Ajánlom nézésre.

Megnéztem viszont másodszorra az Amerikai história X-et, ami szintén valahol ottvan ebben a listában(és elvileg a rasszizmus árnyoldalait mutatja be egy kisvárosi környezetben), de annak továbbra sem tetszett a vége. Az első másfél óra igen, de a vége miatt egyetértek ezzel a kritikával.
Szerintem is undorító egyszerűen a vége. Mi értelme van megváltozni, hogy ne utáld a niggereket, ha egyszer úgyis lelőnek másnap? Hát akkor nem jobb, ha felkészülsz előre, és nem tárt karokkal fogadod őket?
Az eredeti forgatókönyvben a Norton-figura még le is nyírja vissza a haját, hát az meg pláne, hogy undorító vég lett volna; pláne nem azt mutatja be, amit hivatott volna.
Egy elcseszett tanulságú film. Jó vég az lett volna, ha megbékélnek a világgal, és egyenesbe jönnek. Szerintem, mondom. Mert sokan nem értenek egyet ebben. De azért szerintem, aki nem alapból rasszista, az belátja. Valaki írta a port.hu hsz-ai közt, hogy ez egy öncélú, hatásvadász vég volt. Én igazat adok neki; nekitámadtak, hogy "szerinted az hatásvadász, ha lelőnek valakit?". Látva az első egy óra tömény neonáci-onanizálást, igenis, szerintem az.

Up: Személyes kedvenc még e párbeszéd:
-fiúk, mit szeretnétek még életetekben csinálni?
-Önarcképet festeni.
-Házat építeni.

Szép életcél amúgy az önarcképfestés, meg jó, ha az ember tudja, mit is szeretne még elérni az életben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése