2010. február 23., kedd

híradó

körülbelül 3 percet néztem de már felb.ta az agyam.

Benzin. Újfent emelik. Úgy látszik bejött nekik a nincsde reklám, mert "kifogásod mindig akad, életed csak egy van". Most amiatt, mert a forint csökken a dollárhoz képest, ezért emelni kell.
Na hát tiszta sor. Tessék csak emelni, túl jól élünk már így is, gyarapodik a magyar, minden nap boldog arcokat látok a metrón is, mert a békávé is emel állandóan, mert a forint csökken a dollárhoz képest, mert kell adni munkát valamelyik 28. csókosomnak, mert bal lábbal keltem fel.

Az élelmiszerárak is emelkednek 10%-kal folytatta rezzenéstelen arccalhanggal mikroporttal. Tessék emelni, mert én szeretnék többet fizetni, szeretném az összes pénzem az állam zsebében látni, ösztöndíjat se kérek, hát hogy kérnék, mi az. Ezentúl fényt fogok enni ha már másra nem telik maximum.
10%.
Mert a forint csökken a dollárhoz képest.

2010. február 22., hétfő

első napok, hetek, évek.

Ma csodálatos napom volt. Kezdetnek orvoshoz akartam menni, mert a torkom fáj. 26-an voltak előttem, ez még oké, na de kb 10-en tűntek el másfél óra alatt. Ez nekem nem állapot, nem érek rá egész nap, elhúztam hát isibe. Matekon Fourier-sorokkal díszitgettünk, majd jött ugyancsak matekból előadás, az első gyakorlat után itt is fourierdolgok. Mögöttem foglalt helyet az értelmiség. Röfögtek, ordibáltak egész órán. Én nem tudom, ilyen emberek miért járnak be egyáltalán, nincs semmi értelme ottlétüknek (na jó, tudom miért járnak be, mert valami fejes kitalálta, hogy alá kell írni a jelenlétit, kötelező bejárni. Egyébként meg múlt órán se volt, vagy nem jutott el, csak azelőtt volt, fene se tudja már. Az ember bejár rendesen, aztán örül, ha nem emiatt tiltják le, mert nem jut el egy darab papiros.) Különben nem is előszörre járják a matekkettőt, az egyik srác, a legnagyobb tapló meg még anyagismeretből meg elektronikából is bukott. Jellemző. De utálom a tapló embereket halljátok.

Aztán programozás elmélet (ilyen nem tudom, hány suliban van, hogy programozásból külön elmélet meg gyakorlat :P), tömböztünk, meg struktúráztunk, meg uniál(?)oztunk.

Befejezésként meg egyik kedvenc posztapokaliptikus videóm, pár éve oszkárra jelölték.

2010. február 13., szombat

jóféle jazz meg fallout



Csak a stílus miatt =) Am megint játszom (az 1-gyel). Amiben ilyen zene van az ugye hogy már eleve nem lehet rossz?:P Aki még nem játszott vele az nem is tudja milyen beteg a posztapokaliptikus világot ezzel a nótázással összepárosítani. De akkor itt is van az 1 trailere, amiben meg a the ink spots zenélget.



2010. február 12., péntek

kálciumsándor

(vigyázat, agymenős bejegyzés jön.)
A cím egyébként onnan kapta a nevét, hogy van valami kalcium sandoz nevű gyóccer. Na jazért.
Különben ha már gyógyszerek. Beteg vagyok, torokgyula, vagy a fene tudja, meg lázam is volt tegnap, meg orvosnál is voltam, ma is fáj az egész pofázatom, de most nem emiatt írtam. Hanem ha már gyóccer, akkor orvos. Szoktam nézegetni ezeket a hülye hirdetőlapokat, most felfedeztem egy igen érdekeset, mondhatni csemegét. Képet sajnos nem találtam, ezért a magam szerény eszközével fogom vázolni szép lassan, mi is látható az előlapon.
Nyugtató babakék háttér előtt egy mosolygó parasztsapkás keljfeljancsi baba látható, fölötte egy személyi, amire ez van írva: Keljfel János. Idáig a képi dézet, most másolom a szöveget:
"Keljfel János vagyok.
Elmúltam 40 éves.
Merevedési problémáim vannak.
Az orvosomnál kiderült, hogy nem csak a férfiasságommal van baj, a vérkeringésem és az érrendszerem sem a régi.
És ön hogy áll?
Merevedési problémájával forduljon orvosához!"

Nókomment :D Az jutott eszembe, ha már a keljfeljancsinak se áll fel, az már tényleg szopás.



Lapozgattam ma a szőnyi matekfizika táborról megmaradt füzetemet (erről egy másik bejegyzésben emlékeznék meg maximum, életem egyik meghatározó élménye volt mondhatni), mert szoktam bele néha irkálni, hát mit látok?
Valaha látott egyik legkedvesebb fizikapéldámat:
"Ha egy méh teli kosárral 5 m/s sebességgel megy odafele,
teli kosárral pedig 3 m/s sebességgel vissza,
milyen távolról tud félóra alatt gyűjteni?"

Mindjárt visszatérek a válasszal, de előbb elmondanám véleményem az ilyen példákkal kapcsolatban.
Most kit akarunk becsapni ezekkel? Miért kell ilyeneket kérdezni, azon kívül, hogy marha poénosak? Nem dobja fel a tanulást, csak ez is. Ikszdé. Mintha drogosok írták volna a fizikakönyvet. Méhecske, mi? Kosárral.
Másik kedvencem mondjuk Józsi. Józsi ugrál a vonaton, miközben az 80 km/h-val halad. Mondjuk hátrafelé ugrál. Na és ilyenkor jön, hogy vázoljuk fel, Józsi merre mozdult el, ill mekkora sebességgel.
Na most merre, miért, mikor? Mihez képest? Hozzám képest Józsi ugrálhat, mint a bolha, attól még nyolcvannal fog száguldani a vonattal együtt. Józsikánk tehát hülye. Meg hiperaktív.

No, a méh. Az a szent állat.
Kérem szépen, a méh akár hiszitek akár nem, a példa szerint 3375 méterről hozott nekünk virágport, vagy pálinkát, vagy amit akart, ami belefért a kosárkájába.
A méh is hülye tehát.
A kérdésfeltevés persze itt is baromság, mert mennyit gyűjtsön félóra alatt? Egy kosárral ez tényleg 3375 méter, de hát egy kosárkányi cumóért 3 és fél kilóméterre legyalogolni a kis szárnyával az beteges. Lehet persze valami nepáli méh volt, leugrott a hegyekből sörért, legyen mit inni este a meccshez, de akkor is triviális.
Kijelenthetjük, hogy a méh nem egy jó kommunista. Sőt, közveszélyes munkakerülő.

Tehát a méhekről és Józsikról ennyit.

Zenét.
Tegnap láttam ezt a csodálatos zenét, már nem is tudom, melyik tévén. Megfogott. Eddig csak a zorallos verziót ismertem:


2010. február 6., szombat

-1fog, órák

Kiszedték a balfelsőt is, az is rosszul volt mán ott, hát kiszedték. Mikor bementem, mondta a csaj: nekilássunk? Hát, mondom, ha már eljöttem.
Háromnegyed óra élvezet újra, aztán jött valami dzsollidzsókerné, és kirángatta egyből, persze recsegett-ropogott mindenem, de szép. 3 gyökere van. Elhozhattam megint.
Remélhetőleg egy ideig nem kell újra tiszteletemet tennem a varratszedésen kívül.
Egyébként jó a jános kórház szájsebészete, ha valakinek szintén ilyen kellemetlenségei adódnának, hogy műteni kell, menjen nyugodtan. Reklám vége;egyébként tényleg jó, jófejek is meg értik is a dolgukat valamennyire :P

No. Órák. Végre, harmadszorra sikerült elfogadható órarendet csinálnom, nincs összelógás, nincs fél10-ig suliban levés. Milyen óráim várhatók tehát:
Matek 2: elmélet+gyak
Elektronika 1: elmélet+gyak+labor
Programozás 1: elmélet+labor (labor informatika laboratórium 1 néven)
Testnevelés: ping-pongozok:P
Digitális technika 2: elmélet+gyak
Villamosipari anyagismeret laboratórium
Villamosságtan: elmélet+gyak+labor
Méréstechnika: elmélet+labor
Közgazdaságtan 2: elmélet+gyak

Szépek, mi?
Na hát kérem, csak túléljük :P
Mindezt amúgy 31 kreditért.

(rájöttem, ki nem állhatom az olyan blogokat, ahova költőemberek írnak (respekt a kivételnek) mert általában sírnak mindenféle hülyeségen, meg nem valóságszerű dolgokon gondolkoznak. Persze nem húzom fel magam nagyon, csak utálkozva csukom be ezeket a nagy iksszel meg mindig megígérem, nem olvasok több ilyet, de mindig megnézem, hátha van változás, hát nincs. ---jó nem kell mindenkinek szomszédokról írnia, meg hülyezenét felpakolni, meg tisztelem én, hogy a másik ember más, csak akkor sem tartom életképes dolognak)

2010. február 3., szerda

leomlott a jéghegy



Így tűnnek el civilizációk. Így foszlanak szét álmaink. Lola, az istennő, meghalt. Helyette ez a butap.csa vernyákol.

2010. február 2., kedd

retek

Gyerekek, ne haragudjatok, emiatt az idióta gyerekek megszólításért sem, meg amiatt sem, amit most írni fogok.
Bizony, megint gyalázás lesz, egy neves kereskedelmi televíziót osztok újfent, újra.

Kezdjük Lalika napjával. Bár az kit érdekel, hogy bement reggel a zegyetemre mert voltak előkészítő órák. Méréstechnikával kezdték, ahol az oktatók boldogan üdvözölték az immáron egyetemi hallgatókat, majd aztán jött a programozás, amit ezentúl elméletben és laboron is kipróbálhatnak, majd jött egy lájtos elektronika, ahol is kedves barátjával, vidazsoltikával röhögött a monostabil multivibrátoron, ami ezúttal nem került elő (a retikülből sem-a szerk.), csak a péenátmenet. Na ez mind jó és szép. Lalika szeretni fogja a következő félévet, az órarendjét is normalizálta, talán így már ki lehet majd bírni a hajtást, legalább lesz sok szakmai tárgy, meg még több labor, szám szerint öt.
Lalika ezek után hazament, majd vacsorát csinált, a szülei ugyanis színházba mentek, valami igényesebb szórakozási forrást keresve, mint a jó öreg katódsugárcsöves (szegény család, szegény tévé. épp gyűjtenek plazmára, adományokat szívesen elfogadnak, reklám vége).
Tehát vacsorát csinált, leült, benyomta a gyakran csak sípládának vagy szájbabaszott tévének csúfolt masinát.
Először egy tudományos műsoron akadt meg a szeme, ahol éppen egy daruval mozgattak nehéz tárgyakat. Járt is a Lalika szeme, pásztázta a látható 576 sort,majd mikor megelégelte a fejtágítást, átkapcsolt (volna) kedvenc kvízműsorára, mert csak amiatt nézte (nem szeretett-na jó ez így nem igaz) országunk nem szeretett tévécsatornáját.
És idáig a mese, aki a hepiendet szereti, ne olvasson tovább.

Mit láttam? Először is nem ismerek senkit ebben a rohadt főzőműsorban, csak egy "embert", aki régen valami Nyálasch nevű zenekarban énekelt két gyönyörű pártnernőjével, és még valóságsója is volt. Na ez az ember szerintem borzasztóan buta, tessék megírni a sztoriban is, ez az ember buta (először a kezem mintegy öntudatlanul, tudatalattim harmadik dimenzióba történő kisugárzásaként buzit írt volna, de az még tudtommal nem ez a cudar buta ember). Szóval.
Ez hangoskodott, pár általam ismeretlen ember, mint már mondottam volt, körbeülte, és hallgatta ezt. Idáig bírtam. Aztán még a tudományos műsor előtt ám láttam, mit csinálnak itt, valami nőszemély épp kiemelt egy tepsit egy sütőből, és magyarázott közben.
Ez igen. Ez egy mozgalmas műsor, komoly gondolkodásra kényszerít, fejleszti az agyam, és minden. Ez a műsor kell nekem, kell nekünk.

Viccet félre: nem tudom elképzelni, továbbra sem, hogy erre lenne igény. Hogy valaki hazamegy a munkából, ledöglik a tévé elé, és azt mondja: asszony, én ma ezt a kurva főzőműsort fogom nézni, mert én ezt akarom, én ezt igénylem, ez az én szellemi nívóm. Nem hiszem, nem tudom elhinni. Azt jobban, hogy alkurutypöttyösön nincs jobb műsor, mint amit az 576 soros sípláda szolgáltat, de azt, hogy valakinek ez tetsszen, ilyet senki nekem ne mondjon. Nem az igény szüli ezt a műsort, hanem a műsor szüli sajnálatos módon (és nem lehet eldönteni, melyik a rosszabb szülési mód) az igényt, de ez csak kényszerből született igény. Értelmes műsorok ugyanennyire lehetnének sikeresek, talán minimális ráfordítást igényelnének.

Sajnálom, sajnálom és sajnálom továbbra is, hogy ilyenekről kell írnom, biztos baromira unjátok, de ez van. Kellemes tévézést!