első napok, hetek, évek.

Ma csodálatos napom volt. Kezdetnek orvoshoz akartam menni, mert a torkom fáj. 26-an voltak előttem, ez még oké, na de kb 10-en tűntek el másfél óra alatt. Ez nekem nem állapot, nem érek rá egész nap, elhúztam hát isibe. Matekon Fourier-sorokkal díszitgettünk, majd jött ugyancsak matekból előadás, az első gyakorlat után itt is fourierdolgok. Mögöttem foglalt helyet az értelmiség. Röfögtek, ordibáltak egész órán. Én nem tudom, ilyen emberek miért járnak be egyáltalán, nincs semmi értelme ottlétüknek (na jó, tudom miért járnak be, mert valami fejes kitalálta, hogy alá kell írni a jelenlétit, kötelező bejárni. Egyébként meg múlt órán se volt, vagy nem jutott el, csak azelőtt volt, fene se tudja már. Az ember bejár rendesen, aztán örül, ha nem emiatt tiltják le, mert nem jut el egy darab papiros.) Különben nem is előszörre járják a matekkettőt, az egyik srác, a legnagyobb tapló meg még anyagismeretből meg elektronikából is bukott. Jellemző. De utálom a tapló embereket halljátok.

Aztán programozás elmélet (ilyen nem tudom, hány suliban van, hogy programozásból külön elmélet meg gyakorlat :P), tömböztünk, meg struktúráztunk, meg uniál(?)oztunk.

Befejezésként meg egyik kedvenc posztapokaliptikus videóm, pár éve oszkárra jelölték.